Gyermekkorunkban mesekönyveket lapozgatva számtalanszor a történet kezdete egy eldugott vidéken lévő házikóból eredt. Mesebeli erdők árnyas fái között, csörgedező patak partján, ahol a szomszéd idős asszony épp hamuba sült pogácsát csomagol egy vászon tarisznyába.
Határozottan kijelentem Nektek, hogy ez az otthon igenis létezik!
Most olvassátok Juhász Péter és párja, Emőke történetét és nézegessétek kedves otthonukról készült képeket.
Párommal, Emőkével 2013-ban kerültünk Felsőhámorba, új életet kezdve. Gyakran túráztunk a környéken, csodáltuk ezt a tájat. Az erdőket, a patakokat a Hámori-tavat, a Palotaszállót, Massát, Fazola örökségét…
Megálltunk egy vadregényes, elgazosodott kis ház előtt, amiről látszott, hogy van történelme, csak éppen most elhagyatott és arról álmodoztunk, milyen lehetne itt élni.
Aznap délután ráakadtunk a hirdetésekben, hogy éppen kiadó! El sem hittük.
Megegyeztünk, kitakarítottuk, tele ültettük virággal a kertét és beköltöztünk egy közel 100 éves fénykorában cukrászdaként működő kis házikóba a Garadna és Szinva patakok összefolyásában. Hatalmas volt a boldogság, csak éppen nem volt a miénk … Többször kérdeztük a tulajdonost, de biztos volt, hogy nem fogja eladni, és előbb-utóbb mennünk kell.
Körbejártuk a település minden házát, mindent, ami szóba jöhetett volna a jövőnkre nézve. Amit tudtunk, az annyi volt, hogy itt akarunk maradni a faluban, de nem jutottunk előbbre.
Mikor már majdnem elkeseredtünk, amikor felvetődött, hogy velünk szemben van egy telek, ami ugyan nem eladó, de ott van…. Mindet egy lapra feltéve megkerestük a tulajdonosnőt. Elbeszélgettünk és elmeséltük, hogy mennyire imádjuk Hámort. Viszont nincs már más alternatívánk és arra gondoltunk, hogy nekünk tökéletes lenne az Ő telke. Bár tudjuk, hogy nem eladó, de azért szeretnénk ha mégis elgondolkozna azon, hogy esetleg megválna-e tőle.
Két héttel később telefonált, hogy kapott egy nagyszerű ajánlatot egy lakóparki lakásra és pont az általunk felajánlott összegre lenne szüksége, így hát áll az alku.
Kitakarítottuk a domboldalt, tervezgettünk, rajzoltunk, megint virágokat ültettünk. Majd egy kedves gyermekkori gödöllői barátomat kértük meg segítsen megtervezni az otthonunkat. Az első terve is ragyogó volt, beleszerettünk, de a költségvetés nem engedte, hogy abba belekezdjünk. Amikor megkértük, hogy tervezzen másikat, akkor az már nem fért bele a naptárjába, de elővett egy papírlapot és kézzel felvázolt egy elgondolást egy kéttestű- kissé elfordított nyeregtetős házikóról, amibe azonnal beleszerettünk.
2018. májusában kezdtük az építkezést és ebben az évben, már itt állítottunk karácsonyfát! Hihetetlen volt!
Ahogy nőttek ki a falak az arra járók nem értették, hogy hogyan is lesz itt ez a ház, amikor viszont rákerült a tető, megkapta a végleges formáját.
Két egymás mellé épített kis parasztház, összekötve. Az volt a célunk, hogy aki erre jár az ne tudja eldönteni, hogy ez itt áll vagy 80 éve, csak felújították, vagy teljesen új. Hát ez sikerült…
A nehézség… talán reggelente otthagyni és bejönni Miskolcra! Kedvenc időtöltésünk a ház körüli tennivalók elvégzése. Emőke imádja a levendulát, ami igen jól érzi itt magát. Szépítgetjük, építgetjük a környezetet és közben begyűjtjük a méltató dicséreteket. Boldogok vagyunk itt.
Mi a véleményed az otthonról? Beköltöznél?
Amennyiben szeretnél még több hazai otthonba és kertbe bepillantani, akkor iratkozz fel hírlevelünkre és csatlakozz felületeinkhez!
Facebook oldalunk: A vidéki Ház
Csoportunk: A vidéki Ház – közösségi csoport
Posztolj, véleményezz, kérdezz bátran!
Nagyon hangulatos házikók! 🙂 🙂